Az egyik legfontosabb inspirációs forrás számomra őseim öröksége, a szépség és az alázat szeretete a munkában és az életben, amelyet egy örökölt kincsnek tartok. Anyám részéről a pontosság és az erős hit a vérünkben van, és ez mindig segített bennünket az úton. Örök hálám a családomnak, hogy velem voltak és minden nap jelen vannak a szívemben és az életemben. Ez a három nő, az 1918-ban született nagyanyám, az 1940-ben született nagymamám és az 1958-ban született édesanyám mind végtelen ihletet jelentenek számomra, szenvedélyükkel a bonyolult részletek iránt, tökéletességre való ígényükkel és az élethez való jó hozzáállásukkal.
Ők a Mátra lankáiról származnak, az ország legszebb részének lejtőin éltek, hegyekkel körülvéve. A térségben olyan nyelvjárást beszélnek, amely sajátja a „Palóc” nevű magyar népcsoportnak. Sajátságos hagyományaik és kultúrájuk van, mint a keresztszemes hímzés, hagyományos ételek és jellegzetes temperamentum. Egyszerű, becsületes és jó emberek, akik abból élnek amit a termőföld ad, saját maguk részére termelik meg a mindennapi falatot és beosztóak, nincs pazarlás, ismerik a módját, hogy mit hogyan hasznosítsanak. A gyakorlatias és fenntartható élet gyönyörű, de gyakran embertpróbáló formája.
Édesanyám mindig azt mondja, hogy leginkább a dédanyámra hasonlítok, a hozzáállásom és mind külső és belső jellemzőim a családban hozzá a leghasonlatosabbak. Ő található az utolsó kép jobb szélén, ahogy épp a fonóban sodorja a fonalat, amelyet a saját szövetük szövésére használtak. Néhány ilyen szövött tekercsem még a mai napig megvan, és az „Öregmama” hímzéseit is felhasználtam a „Hagyományőrző” kollekciónkban. Ezek a keresztszemes hímzések fiatal koráig nyúlnak vissza, és örömmel mondhatom, hogy munkája tovább él alkotásaimban.