A festő, akit a legjobban csodálok, idősebb Pieter Bruegel. A festészetben elért eredménye ma is megismételhetetlen. A kompozíciók olyan zseniális elmével vannak felépítve, hogy a néző nem veszi észre a valódi és a nem reális közti különbséget. Bruegelnek olyan könnyedén sikerült ötvöznie a vízióit és a valóságot, hogy az valóban az ő zsenialitásáról szól. Ez az 1500-as évek ideje, amikor az egyetlen eszköz, amellyel lejegyezhette a részleteket, a ceruza, a tinta és a papír volt. Mindig érdekelt, hogy vajon mennyi időt tölthetett azzal, hogy egyszerűen csak figyelte a világot, annak megismerte minden részletét és ezáltal képessé vált arra, hogy remekműveket alkosson.
Nagyon fiatal voltam, amikor először találkoztam Bruegel „A halál diadala” című festményével a madridi Museo del Prado-ban. Amikor először láttam a festményt Madridban, csak 12 éves voltam. Ez a festmény azóta a legfontosabb mű a szakmai munkásságom szempontjából, gyakorlatilag meghatározta, hogy festőművész leszek. Ebben a korai időszakban épp csak elkezdtem felfedezni a festészetet és a Nagy Mesterek Művészetét. 16 évesen festettem az eredeti festmény életnagyságú másolatát, és ez a későbbi években meghatározó volt.
A nagyszabású Pieter Bruegel kiállítás 2018-ban a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban lehetőséget adott arra, hogy 25 év után újra láthassam a festményt. Ez a kiállítás új kollekció létrehozását inspirálta, amely Bruegelhez kapcsolódik. Illetve a Flamand művészet korábban már megjelent egyes kollekcióinkon ezek a darabok, amelyeket az Agnes Toth Stúdióban készítünk itt láthatóak. Továbbá számos olyan darabot készítettünk, amelyek a festészethez köthetőek.